Csángáló (Tchangalo)

Kedvenc trükköm... Párom is kedveli a népzenét (van más választása?), aztán néha zenehallgatás közben meg szoktam jegyezni, hogy "Legjobb zene a magyar!"(mely mondatot Waszlaviktól hallottam, hm, szóval eleve pikáns-ironikus). Ezt sűrű bólogatásos helyesléses közös…

A népzenei feldolgozás olyan mint a színkeverés. Vannak az alapszínek, ezeket könnyű megkülönböztetni egymástól, mindegyiknek markáns jellegük van. Aztán elkezdjük keverni őket, mert új ötletünk van, újításra vágyunk. És fáradozásainkat siker koronázza, gyönyörű soha…

Most olvastam Mikszáth Kálmán "Fekete város" című könyvében (1911):hegedű: vígságra ingerlő szerszám

Klasszikus, hangszeres zenei felvétel: hibátlan intonáció, pontos ritmika, tökéletességre törekedő hangmérnökök. stb... Tökéletes ellentéte egy népzenei felvételnek ahol nem meglepő a beszűrődő kocsmai borgőzös dülöngélés zaja, ahol a vidám énekszó lalázásba csap át…

Örülnivaló, hogy vannak népzenei CD-k (egy pár elvetemültön kívül ki a fene veszi ezeket?!?!), szóval az ügyet mindenképp támogatni kell. Minden hazalátogatáskor szoktam venni egy párat főleg a hangvetőből. Ám még nem vagyok otthon... Már egy ideje ráakadtam a passiondiscs-re.…

Az iPod persze az ömlesztett tömegtermelt silány zenének a jelképe, de lehet éppen igazi értékek hordozója is. Íme a bizonyíték!

Amikor valamit a zenéből kell lefülelni tanuláskor, akkor bizony le kell lassítani a zenét. Ez még akkor is kell, ha megvan a leirat, mert a kotta az nem a zene. Ha meg nincs kotta, akkor meg mindenképp fülelni kell.Láttam olyan barkácsolt magnót ami félsebességre vált, de hát…